Csak kézben van el?

Annak, ahogyan a gyermekkel kisbaba korában együtt vagyunk valóban van hosszútávú, egészen a felnőttkorig tartó hatása. Az összefüggés azonban nem az, hogy a válaszkész gondoskodás hatására sosem fog (vagy későn fog) leválni rólunk, hanem hogy a gondoskodásunk által feltöltődve magabiztosan lép tovább a következő érési szintre. Későbbi életében így nem a hiányai, hanem a kíváncsisága fogja motiválni. Úgy fog magáról gondoskodni, abban a minőségben, ahogyan baba korában a róla gondoskodó felnőtt tette. Ezt a mintát viszi tovább, és a saját gyerekéről is ez alapján fog majd gondoskodni. Kutatások szerint például azok a kisbabák akiket nem hagytak magukban sírni, hanem sírás közben karban ringattak felnőttként jobban tűrik a stresszt sírni hagyott társaiknál. Felnőttként kevésbé emelkedik meg a stresszhormon szintjük, könnyebben és gyorsabban megnyugtatják magukat. A kisbaba még (idegredszerének éretlensége miatt) nem tudja magát megnyugtatni, ezt a szerepet a szülő gyakorolja helyette. Amikor hordozással segíted álomba a síró babádat vígasztald magad ezzel a gondolattal: most építed a stresszválasz-szabályozását. Ez a gondoskodás egy életre szól.

Kutatásokból tudjuk azt is, hogy minden letevés bizonyos szintű stresszt okoz a babának. Ez a stressz egy érett újszülöttnek elég jól bírható bizonyos ideig. Viszont stressz hatása alatt a fejlődés lassul. Testközelben a baba nyugodt, és a fejlődésre fordítja az energiáit. Tehát nemcsak a látványosan stresszes, síró baba hordozásának van a fejlődést befolyásoló szerepe, hanem minden testközelben töltött idő számít akár sírva, akár nyugodtan, akár ébren, akár alvás közben. Hordozz nyugodtan bármennyit ami neked fizikailag és mentálisan jólesik, és ami a saját egészséged szempontjából felelősséggel vállalható!

A mozgásfejlődés első két állomása a fejtartás és a hát felső szakaszának a tartása hordozás közben is gyakorolható. Sőt! Ezeket könnyebb és élvezetesebb függőleges helyzetben gyakorolni, mint hasra téve. Ezután a fordulás jön, de ekkoriban a babának még olyan kevés idő is elég letéve amennyit magad miatt amúgy is letennéd. Percekben mérhető. Ha 10-15 percet elvan letéve az már igen dicséretes és alkalmas rá, hogy a hasra fordulást gyakorolja. (Mindig a hátára tedd le, laza ruhában és lehetőleg a földre!) Ennél idősebb babák pedig szokták jelezni azt, ha ki szeretnének kerülni a hordozóból azért, hogy a szabad mozgást gyakorolják. Hallgass a jelzésére és ha tudod, tedd le ilyenkor! Fontos az is, hogy bármikor amikor ébren leteszed akkor ne tedd bele olyan eszközbe amiből nem tud egyedül kimászni – vagyis ne korlátozd a mozgását! Általában nem a hordozással szoktuk akadályozni a mozgásfejlődést, hanem sokkalinkább a pihenőszékkel, a rácsos ággyal, a járókával, vagy a túl puha, a mozgáskivitelezést süppedősen akadályozó felülettel. Tágas, kemény felületre tedd le! A legegyszerűbb, ha leteszed a babát a nappali szőnyegére, vagy akár a parkettára.

A testközelben szerzett tapasztalatok segítik a babát a továbblépésben a letett helyzetekben való boldogulás felé. Az ölelés és ringatás során szerzett idegrendszeri tapasztalatok a mozgásfejlődés motorjai. A hordozás tehát támogatja a mozgásfejlődést. Amikor a babának izgalmassá válik a letett helyzet, kérni fogja, hogy tedd le. És persze azért is le lesz téve néha, hogy pihenhess.

Jó lenne azt gondolni, hogyha mi mindent jól csinálunk akkor a kisbabánk „jó baba” lesz, de sajnos a helyzet nem ilyen egyszerű. Lehet, hogy elfogadja a babakocsit, lehet hogy sokáig nem. Ez azonban nem a hordozástól függ. Tudom, hogy jó lenne megtalálni a felelőst, hogy úgy érezhesd hogy azt a körülményt megváltoztatva hatalmadban áll a babát a babakocsiba szoktatni, de sajnos nem így van. Ez a baba vérmérsékletétől, ízlésétől, igényétől függ, és nem igazán tudunk rá hatni. Előnyödre válhat viszont az a tény, hogy a változás állandó: ha most még nem fogadja el, lehet hogy pár hét vagy hónap múlva elfogadja. Az is lehet, hogy ha otthon sokat van rajtad a baba és töltődhet a közelségedből, akkor növekszik a mozgástered abban, hogy letehesd olyankor, amikor erre van szükséged. És lehet, hogy pici babaként a ringatózó babakocsiban jobban elvan letéve mint szilárd talajon. Sokan szeretik meg a babakocsizást az önálló ülés megtanulása után is, amikor már jól kilátnak belőle. Ekkorra már a súlyuk is nagyobb, ezért neked is jóleshet a babakocsira váltás. Az, hogy korábban hordoztad nem fog akadályozni ebben. Sőt! A hordozás továbbra is ott lesz B tervnek a nyűgös napokra. Sokan tartanak egy hordozót a babakocsi aljában biztos ami biztos alapon.