A gyermekágyi időszakról különleges módon gondolkodunk a hordozás szempontjából. A baba az első pillanattól készen áll rá, hogy hordozóeszközben is hordozzák. Nem a baba miatt különleges tehát ez az időszak, hanem az anya miatt. A női test és lélek hatalmas átalakuláson megy át a szülés körüli időszakban. A méh és annak növekedésével 9 hónap alatt megváltozott belsőnk visszaalakulása időbe telik. A testünk évtizedek múltán meghálálja ezt a pár hetes nyugalmat (avagy megbosszulja a túl korai terhelést). A lelkünk változása, hogy bizonyos dolgokat elengedünk, megváltoznak a prioritások. Elfogadjuk azt a helyzetet is amikor nem kontrollálhatjuk egészében az eseményeket, és amikor nem felelünk meg a magunk vagy mások előzetes várakozásainak. Megtanuljuk elfogadni, sőt kérni a segítséget. A tervekkel szemben hangsúlyosabbá válik a jelen pillanat megélése (vagy a túlélése). Ilyenkor egyfelé figyelünk. Hiszen nem elég feladat ez is? A gyermekágy nyugalma az egész család rövid- és hosszútávú érdeke. A regenerációban egy-egy hét is nagyon sokat jelent, ezért én külön gondolkodom a szülést követő 2 hétről, a 3-4. hétről és az 5-6. hétről.
Eleinte…
…amikor az anyával van a baba, a testközelség lehet inkább összebújás, közös alvás, pihenés. A szoptatás maga a testközelség! Akár kényelmesen az oldaladon fekve, vagy nyugágy testhelyzetben is szoptathatod a kisbabádat. Az anyatej pótlásának is vannak testközeli módjai és az előkészítő műveleteket vállalhatja más. Az első két hét ideális esetben ilyen összebújós időszak, amikor az anyáról gondoskodik valaki, hogy ő kompromisszumok nélkül lehessen ott a babának.
A 3-4. héten…
…már általában az ágyból és a házból is szívesen kimozdulunk. Ha nincs más aki hordozza a babát ilyenkor, akkor vesd be a babakocsit, vagy ne menj a kertnél messzebb! A halaszthatatlannak tűnő ügyek lehet hogy csak ketten-hárman vannak, és ezeket pont rá lehet bízni arra a két három emberre akik néha beugranak segíteni. (Ha nincsenek ilyenek akkor is vannak: kik azok akik nem szoktak beugrani pedig jól jönne? Hívd fel őket most!) Még nem kell visszatérned a hétköznapokba, nem kell úgy helytállnod mint szülés előtt, mert nem az lesz mostantól ami most van. Ez még mindig az a kezdeti átmeneti időszak ami el fog múlni, és nem fog visszatérni. Házimunkát sokáig végezhetsz, a nagytesóval is sokat játszózhattok még, de a regenerációra nem lesz többé olyan lehetőséged mint ekkor. A jelszó: bekkeld ki! Nem sok idő, de aranyat ér ha azt a pár alkalmat valahogy megoldod! A látogatóba érkezők is kaphatnak egy-egy feladatot. Nem mindenkinek jut magától eszébe, de hidd el ebben a helyzetben mindannyian szívesen segítenek! Az egyik nap érkezők ételt hoznak, a másik nap jövő elmosogathat, a harmadik leviszi a szemetet és berak egy mosást (apa majd este kitereget). A segítségkérés nem a gyengeség jele, hanem a megfontolt, tervszerű, szervezett gondolkodás szülte megoldás a szituációban. A gátad, hasizmaid hálásak lesznek ezért a két hétért. Ha van akivel a baba jól elvan 10-15 percet, vedd észre a kínálkozó lehetőséget a hajmosásra, vagy hogy nyugodtan igyál egy bögre teát! Ez a kis öngondoskodás nagy életminőség-beli javulást hozhat.
A negyedik hét után…
már vannak akik úgy érzik hogy készen állnak rá, hogy a szülés körüli kitüntetett jelenből visszatérjenek a hétköznapokba. A jelszó: csak ami jólesik! Ha jólesik a hordozás, hordozd a babát, de mindig hagyj magadnak lehetőséget a váltásra! Ha úgy érzed eddig bírtad, de most már nem olyan komfortos, NE “bírd ki még egy percig”, hanem változtass! Csak úgy indulj el otthonról hordozott babával, hogy legyen alternatíva arra hogy rajtad van a baba! Ne kelljen kibírni hazáig, ha közben kezdene terhes lenni a helyzet. Jó ha megvan ez a szabadságod a házimunkában is. Ha visszatérnél már valamibe, az lehet az emberekkel való kapcsolat: végre ki tudsz mozdulni a nagyobb gyermekeddel, vagy van egy kis időtök a pároddal, vagy átugrik a barátnőd, tesód. Ha tart még a rokonság lelkesedése lehet hogy nincs is miért főzni, ha nem akkor talán eljött a kajarendelés ideje!
Vasalás? Takarítás? Ugyan már! Ne mondd hogy még sosem maradt el! Na ugye! A szülésnél jobb alibi nem kell! Pipa. Ha valakinek panasza lenne, köszönd meg a felajánlást és mutasd meg hol találja a söprűt/felmosót/vasalót! Te épp fontosabb dolgokkal vagy elfoglalva.
És ha Téged zavar a felfordulás…?
Lehet, hogy nem tudsz kikapcsolódni úgy, ha ruhák vannak a padlón, vagy koszos tányérok a mosogatóban?
Akkor ez nálatok prioritás lesz, és az öngondoskodás jegyében szervezzétek meg, hogy ne legyen nyomasztó mértékű a kupi! Nem azért, mert mostmár ki kell néznie valahogy a háznak, nem azért mert mit mondanak mások, hanem csakis saját magadért, hogy jobban érezd magad! Lehetőleg a gyermekágy alatt ne a Te felelősséged legyen hogy ezt megszervezd! Eleget fogsz még vele foglalkozni. Ha pedig nem jön össze akkor gondolj arra, hogy ez egy elviselhető átmeneti állapot ami teljesen természetes: egyszer fent máskor lent. Van ideje a szétesettségnek és az összeszedettségnek is, egy kisbaba mellett sokat fogod még ezt tapasztalni.
Azért írok erről ilyen részletesen, mert ismerem azt az állapotot amikor a külső rend nem környezeti elvárás, hanem belső szükséglet. Voltam és vagyok is így, tudom milyen, ha a külső és belső rend szoros egységben jár. A tartós rendetlenség – nem a szokásos napi kupi! – magamba fordulóvá tesz, a reménytelenség, kilátástalanság érzései telepednek rám. Ennek az állapotnak a megelőzése nagyon erős belső motiváció számomra, hogy miért tartsak rendet az otthonomban. Ennek a mikéntje persze sokat formálódott a családi állapotunk változásaival, és még így, hogy átérzem milyen az ha fókuszban van ez a téma is óvatosságra intelek, és bátorítalak hogy engedj ebből a szükségletedből amennyit tudsz a kisbabád szükségleteire való tekintettel! Nem örökre, csak egy időre. Ha így vagy mint én akkor azt tanácsolom, hogy semmiképp ne tekints a pihenésre úgy, mint a jól (el)végzett munka gyümölcsére! A pihenés nem jutalom! A pihenés a munka része. Nem baj ha nem vagy mindennel kész! “Boldogok, akik mentség keresése nélkül tudnak pihenni és aludni, mert mosolyogva ébrednek fel és örömmel indulnak útjukra.”
Ha tetszett az írásom, követhetsz a Facebook oldalamon is.