Felmerülhet benned a kérdés

“Ha elérhető számomra ez a minőség, miért nem tartok már most is ott?”

Ahhoz, hogy belépj a magabiztosan gondoskodó, békésen babázó szülők világába minden szükséges alapképesség ott van benned már most is. Miért van akkor az életedben mégis káosz? Figyelj, mert hatalmas felismerésben lesz részed! A káoszt Te magad okozod azzal, ahogyan a feladatról gondolkodsz! Lehet hogy elsőre ez nem tűnik jó hírnek, pedig az! Hogy miért? Mert ha Te okozod a káoszt, akkor hatalmadban áll megszüntetni is. Csakis rajtad múlik, hogy sikeresen és derűvel oldd meg a hétköznapi feladataidat kisbaba mellett is.

Mi az a godolat, ami korlátoz ebben? Figyelj, mert le fog esni az állad! Te azt gondolod, hogy a gondoskodással és a háztartással járó napközbeni feladatokat bírnod kellene teljesen egyedül. Sőt! Simán bírnod kéne. “Hiszen minden anya ezt csinálja, és ők is boldogulnak, lám még  több gyerekkel is, ráadásul közben a kenyérsütés, a sport és az énidő is belefér, sőt illik beiktatni.” – Valami ilyesmi jár a fejedben. Az ehhez szükséges összes tudás pedig nyilván csodálatos módon eleve ott van minden nőben, de ha mégsem akkor a szüléssel biztosan eljön a megvilágosodás. Ugye milyen abszurd a gondolat?! Pedig jelenleg bizony ennek megfelelően éled a hétköznapjaidat. Elvárod hogy helytállj egy nagyon nehéz feladatban, amit ezelőtt soha nem csináltál, és senki nem készített fel rá. Olyan mintha azt várnád magadtól, hogy a mélyvízben hirtelen egycsapásra megtanulsz úszni úgy, hogy előtte soha nem úsztál. Hiszen körülötted sokan vannak akik úsznak. Vagy mintha leülnél a zongorához, hogy mindenféle gyakorlás nélkül eljátssz egy Chopin etűdöt. Garantált, hogy nem lesz sikerélményed. Ezekhez hasonlóan a kiegyensúlyozott anyai szerepkör sem velünk született képesség, és nem is sajátítható el egyik pillanatról a másikra. Kemény munka, sok tanulás és gyakorlás szükséges hozzá, hogy fejlődj benne, és eljuss az általad vágyott szintre.

Mégis makacsul tartja magát a hiedelem, hogy az anyaság megy mint a karikacsapás – feltéve ha elég jó anya vagy hozzá, hogy seperc alatt gyakorlás nélkül megfejlődj egy bizonyos, társadalmilag elvárt szintet. Biztos, hogy benned is többé-kevésbé ott van ez a gondolat. Ne is tiltakozz, több mint száz anyával dolgoztam már egyéni tanácsadáson, és mind azt gondoljátok, hogy ösztönösen képesnek kellene lennetek ellátnotok a kisbabát, a háztartást és magatokat is amennyire lehet. Valójában én magam is ezt gondoltam eleinte. Ha Te azt gondolod hogy nem ezt gondolod, akkor figyeld meg magad még egyszer, és vedd észre, hogy tudat alatt ott van benned ez a gondolat, ugyanis ennek megfelelően cselekszel! (Ha tesztelni szeretnéd, tedd a szívedre a kezed: Éreztél már lelkiismeret furdalást amiért nem megy?) Az lehet, hogy eddig még nem tudatosult benned, hogy így gondolkodsz a feladatról. Pontosan ez a tudat alatti csapdája! Észre sem veszed, hogy ez a hiedelem akadályozza a sikeredet. Hogyan korlátoz Téged az a gondolat, hogy a kiegyensúlyozott anyaság olyasvalami amire természetednél fogva képes vagy?