Összegyűjtöttem és egy képzeletbeli szereplő szájába adtam azokat a nehézségeket, amiket olyan sokszor hallok kisbabás szülőktől.
Úgy érzem, hogy nem bírom tovább! A kisbabám egész nap rajtam akar lenni. Alig alszik valamennyit, de akkor sem tudom letenni. Régen korán keltem reggel, csillogott-villogott a ház, most örülök ha délben át tudom venni a pizsamámat, és belefér egy pisilés, fogmosás. Hajmosásról már álmodni sem merek, hiszen ahhoz 20 percre is szükség lenne!!! A frizurám, a körmöm, a lakásom is vállalhatatlan! Anyósom ki van borulva (nálunk régebben nem volt kosz…), a férjem sem érti miért felejtek el mindent amit megbeszélünk. Éjszaka alig alszunk. Van aki azt mondja fél éves korra jobb lesz, más szerint egy éves korra. Közben olvasom az anyukás csoportokban a kérdéseket, hogy a 20 hónapos gyerek óránként kel. ÓRÁNKÉNT?! Ezt meg hogy lehet kibírni?! Még ÉVEKIG?!?!
Ismerősek ezek a gondolatok? Te is anya vagy?
Ha így érzed magad, akkor a helyzeted most nagyon nehéz. A jelen pillanatai a szenvedés pillanatai. Élénken felidéződött az emlékezetemben a saját egykori rettegésem az “éjszakai műszak” elején, hogy esténként szorongással vártam a reggelt (legyünk túl az éjszakán), reggel pedig az estét (legyünk túl a napon). Szerintem jó látni az összefüggést, hogy a kialvatlanság depressziós tüneteket okoz, és törekedni rá, hogy minél több alváshoz juss. Kitalálhattok egy fix időpontot amikor a férjed magára köti a babát és Te alszol egy órát. Erre a kis időre rendszeresen számíthatsz majd, ami nagy erőt ad. Ha az éjszaka talán nehéz is lesz tudod, hogy majd délután öttől hatig fogsz tudni egy kicsit pihenni.
Míg azelőtt a munkádat szervezted meg…
…és a pihenés került a szabadidőre, most fordítva lesz: a kötelezettségeid nonstop, 24 órás készenlétet követelő jellege miatt a pihenésedet kell megszervezned. Ez egy olyan prioritás, amihez családilag alkalmazkodnotok kell. A férjednek is be kell írnia a napirendjébe, hogy most ő van ügyeletben, mert te pihensz. A frizura és a smink ideje is eljön majd, apró lépésekben érsz el oda. Ne gondolkozz azon mi lesz vagy mi nem lesz fél év múlva, koncentrálj a jelen pillanatra! A jövő bizonytalan! Egyáltalán nem biztos, hogy a Te kisbabád nem lesz jó alvó addigra. De ha nem, akkor sem ott fogsz tartani addigra ahol most, hanem sokkal több tapasztalattal a hátad mögött nézel majd szembe az akkori helyzettel. Innen, ahol most állsz nem látod a teljes képet, ez a korai hónapok fáradtságának a torzító tükrében megjelenő jövőkép. Oldjátok meg MA, hogy legyen egy órád aludni, vagy csukott szemmel feküdni, intenzíven pihenni és töltődni!
A “jobb félni mint megijedni”…
…nem igaz! Félni, szorongani olyan dolgoktól amik talán meg sem történnek nagyon rossz! Be kell rendezkednetek az új rendszerre. Nem erre számítottál, de ez nem jelenti azt, hogy ne birkóznál meg vele. A kisbabádat Te magad növesztetted a saját testedben. Kilenc hónapig dédelgetted mielőtt küzdelmek között életet adtál neki, és jelenleg is táplálod és gondozod. Elválaszthatatlanul összetartoztok. A babád nem tud egyedül táplálkozni, aludni, megnyugodni, popsit törölni. Mindenben a segítségedre szorul, s mivel Te az ő dolgát végzed (táplálod, altatod, nyugtatod, pelenkázod), ezért a rólad való gondoskodás is másra fog hárulni legalábbis részben. A takarítás, főzés, most nem a Te feladatod, a Te dolgod a baba életben tartása és gondozása, amit sikeresen végzel. Szuper! Az már nagyobb kihívást okoz, hogy úgy tudd ezt végezni, hogy közben Te magad is ép és kellően töltött legyél. Ez az anyaság nagy kihívása, az öngondoskodás.
Dehát még a baba igényeire figyelni is embert próbáló, hová soroljam be még az öngondoskodást?
Nem lehetne ezt valahogy elkerülni?
El lehet, de szerintem nem érdemes. Ha pedig a kötődő nevelés mellett vagy, akkor őszintén hiszem, hogy nem, nem is lehet elkerülni azt, hogy megtanulj igény szerint gondoskodni önmagadról. Egy ponton azt fogod észrevenni, hogy nem tudsz többet adni, mert nincs több. Neked magadnak is töltekezned kell ahhoz, hogy legyen mit áttölteni a gyereke(i)dbe. A kötődő nevelés magva a gyerekünkkel való örömteli kapcsolat. Ezért jó kérdés is a töltöttséged mérésére: “Örömömet lelem a babámmal való együttlétben?” Ha a válasz nem (igen, szabad így is érezni!) akkor itt az ideje töltőre tenned magad!
Az anyai kiégés mondhatni népbetegség napjainkban. Népes társaságban vagy! Van belőle kiút!
Ajánlom, hogy most ebben az érzelmileg nagyon nehéz helyzetben hallgasd meg kezdetnek ezt a kisbabás krízishelyzet idejére készült segédanyagot!
Majd ha készen állsz stratégia kialakítására, hallgasd meg ezt az interjút is!
A Hordozóházban lehetőséged van személyre szabottan is szakértő tanácsadást kérni anyai kiégés témában.
Ha tetszett az írásom követhetsz a Facebookon, és szeretettel ajánlom figyelmedbe YouTube csatornámat is. Ha segítséget szeretnél kérni a kisbabád hordozásában állok rendelkezésedre személyesen vagy online tanácsadás formájában is.
