Nem. Már hozzászokott.
9 hónap – egy egész élet – biztonságot adó közelségben, egységben, harmóniában, valahol ahol nincs hideg, nincs félelem, nincs magány. “Az élet jó, mindig is jó volt! Élni jó, a világ biztonságos, boldog hely!” Nehéz lenne azt gondolni, hogy a gyermekünk egész életében ezt fogja gondolni a világról, de ne adjuk meg neki minél tovább a gondtalan gyerekkor örömét? A “biztonságban vagyok, meghallgatnak, gondoskodnak rólam, szeretnek” érzését? És később is nem mi akarunk lenni az a biztos pont, akihez haza lehet térni fizikai és lelki értelemben is?
A jóhoz bizony könnyű hozzászokni, ez tény. Megpróbáltad már végiggondolni, hogy amikor megjelenik benned a címbéli aggodalom, hogy a kisbabád hozzászokik a testközeli, igény szerinti gondoskodáshoz, mitől tartasz valójában? Igyekeztem felfejteni, milyen konkrét félelmek rejtőzhetnek e gyakori kérdés mögött. Van kedved végiggondolni velem?
Kell hogy jól ellegyen a kiságyban, a babakocsiban is! Kell hogy valamennyire azért kiszámítható legyen az életünk, legyen napirend amibe a babadolgok és a felnőtt dolgok is beleilleszthetők. Ilyenek a jó babák, nem? Valamikor a házimunkát is el kell tudnom végezni!
Sokunknak voltak elképzelései a kisgyerekes életről, mielőtt megszületett az első gyermekünk.
“Ha majd én mindent okosan, megfontoltan és következetesen csinálok, az én gyermekem nem lesz olyan… Tudod olyan matricababa, aki folyton kézben akar lenni, aki nem hagyja még aludni sem a szüleit, ezért a szerencsétlenek zombiüzemmódba kapcsolnak az első pár hónapra, majd pár évig visszavonult remeteéletet élnek. Ha mégis elmennek valahová, ami átcsúszik a gyerekbarát szűrőn, akkor is végig a gyerek(ek) körül forog minden mielőtt korán távoznak. Ez így nem élet, nem lehet hogy így nézzenek ki a napjaink évekig! Szerencsére nekünk stratégiánk van, velünk ez nem történhet meg!”
Jó lenne azt gondolni, hogy a gyerekes gondokat megfelelő előrelátással és gondos tervezéssel elkerülhetjük, de azt gondolom hogy ez egy hatalmas illúzió. Mások – tudod akik kezükben a babával tólják az üres babakocsit – nem elrontottak valamit. Nem azért viselkednek iszonyú furán mert nem tudják hogy hogyan szokás gyereket nevelni, hanem valószínűleg azért, mert az a megoldás egyszerűen nem vált be elsőre, másodszorra, huszonhatodszorra, huszonhetedszerre és egyszer az éjszaka közepén leszakadó derékkal, vagy egy balul elsült családi rendezvényen vagy utazáson kénytelenek voltak szembenézni vele, hogy valami nem úgy van ahogyan elképzelték, és ha szeretnék túlélni – neadjisten élvezni – a babázást akkor alkalmazkodniuk kell az aktuális helyzethez. Nemcsak magához a babázáshoz, hanem az ő saját kisbabájuk szükségleteinek a kiismeréséhez és kielégítéséhez. A babák ugyanis rendkívül jó érdekérvényesítők! Ha nekik valami nem felel meg, ott fül nem marad szárazon, és nem azért mert elkényeztették őket, hanem mert a szülői gondoskodás a túlélésük záloga. Nekik muszáj kommunikálniuk, megértetniük hogy mire van szükségük, és ha szép szóval nem megy, hát nyomatékosítják. Nem mondanak le róla egyhamar, hogy megértessék mire van szükségük. Ők nem rendet tanulni jöttek, hanem tanítani. Van nekik is egy elképzelt rendszerük, és ők ezt fogják bevezetni.
Dehát ez szörnyű! Tényleg semmit nem tehetek?
Dehogynem! Megpróbálhatod megérteni és megtanulni a babád-féle rendszert! Egyrészt tanulhatsz általánosságban az újszülött kisbabák szükségleteiről – akár már a várandósság alatt – beszélgethetsz hordozási, szoptatási tanácsadóval, olvashatsz kiadványokat a kisbabák valódi szükségleteiről. Ha ezeknek tudatában vagy, megválaszthatod a szülés körülményeit is úgy, hogy azok támogassák és ne ellehetetlenítsék a korai gyermekágy nyugalmát, a babával való ismerkedést, a kincset érő korai bőrkontaktust (aranyórát), és a sikeres szoptatást.
Jó szívvel ajánlom pl. a La Leche Liga Magyarország Egyesület kiadványát, A szoptatás női művészete c. könyvet.
Másrészt úgy gondolom, hogy a (szak)emberek javaslatainak szigorú betartása, társadalmilag bevett szokásokhoz vagy saját előzetes elképzelésedhez való merev ragaszkodás nem célravezető. Helyette bátorítalak, hogy figyeld meg, és ismerd meg a kisbabádat! Ez nemcsak sokkal hatékonyabb, de sokkal élvezetesebb módja is a gyermekünkről való gondoskodásnak. A kisbabánk bölcsen tudja hogy mire van szüksége, és jelzi is ezt nekünk. Hallgasd! Adj teret az anyai megérzésnek! Ne félj, egy kisbabát nem lehet elkényeztetni! Ő a valós szükségleteit közli, és nagyon számít rá, hogy bizalommal vagy iránta, hiszel neki. Gondoskodásoddal arra tanítod, hogy a szükségletei fontosak, van értelme jeleznie őket, és számíthat rád. Egyelőre erre a rendszerre van szüksége. Idővel ha nagyobb lesz megtanulja majd, hogy hogyan alkalmazkodjon másokhoz. Tőled tanulja meg, abból ahogyan te is alkalmazkodtál, alkalmazkodsz hozzá amikor arra van szükség.
Mert fájni fog a hátad, vagy túl fáradt leszel hozzá hogy cipeld.
Igen, valószínűleg lesz ilyen, és a kisbabádnak, kisgyermekednek szembe kell majd néznie vele, hogy néha nem teljesülnek az igényei. Ahhoz, hogy ennek a helyzetnek a súlyát érezd és eszerint mérlegelhess a prioritások között, nézzük meg, hogy mit jelent a babának a testközelség: a kisbabák testhője és légzése akkor normális, ha anyjuk (apjuk) karjukban (testén) vannak. A koraszülött babáknak ez gyakran a túlélést jelenti. A testközelség csökkenti a stresszt. Az érett újszülöttnek ez a kiegyensúlyozott életkezdetet jelenti. Olyan környezetet amiben a félelem helyett a fejlődésre fordíthatja az erejét. A kúszó-mászó csecsemő, vagy tipegő kisgyerek anyjával egységben érzi magát egésznek, számára a biztonságérzetet jelenti a szülő közelsége nappal és éjjel. Az egyedülléttől való félelem bizonyos elemeiben egészen iskolás korig eltart.
Létezik olyan, hogy valami fontosabb mint hogy hordozd a tipegő korú, de akár a kisebb gyermekedet? Igen. Lesz ilyen? Igen. De mi történik valójában? Az, hogy hosszú távú szempontokat helyezel előtérbe. Hogy vigyázol a saját testi-lelki épségedre, vagy a család megélhetéséért teszel, vagy ételt készítesz. Cserben hagyod ezzel a babát? Dehogy! Ő úgy érzi hogy cserben hagytad? Bizony, ez valószínűleg így lesz, reklamálni fog. De nem azért, mert elkényeztetted, hanem mert ő nem képes hosszútávon gondolkodni; ez a te feladatod. Idővel meg fogja tanulni, hogy alkalmazkodjon, – és hogy hogyan alkalmazkodjon – az élet valós nehézségeihez. Miért állítanál mesterséges akadályokat a kisbabád elé “meg kell tanulnia” célzattal? Ott lesznek a valós nehézségek, nézzetek szembe velük együtt, egy csapatként! Meg fogtok birkózni velük!
A mozgásfejlődés elsődlegesen nem gyakorlás, hanem az idegrendszeri érés következménye, aminek a tapintásos és mozgatásos ingerek a motorjai. A hordozás során mindkettő ingercsoportból jócskán kijut a babának, ezért nagyon jó hatással van a mozgásfejlődésre. A babád szólni fog, ha készen áll rá, hogy letedd, és megtapasztalja a saját szabad mozgását. Az igény szerint testközelben tartott babáknál az a tipikus, hogy eleinte többet vannak hordozva mint letéve, majd ez az arány a mozgásfeljődéssel fordul. Ne félj, nem marad a nyakadon (hátadon)! Egy csomó izgalmas dolog vár felfedezésre!
Kérdéses számodra, hogy jó-e a babának a hordozóban? Olvad el ezt az írásomat arról, hogy milyen hatása van a babára a hordozós pozíciónak ortopédiai szempontból!
A mozgásfejlődéshez hasonlóan az önállóság sem attól bontakozik ki ha sokat hagyunk valakit magára, ellenkezőleg! Minél több pozitív tapasztalata van róla hogy a környezete reagál a szükségleteire, hogy érdemes szólni, kérni, mondani dolgokat, annál bátrabban fogja járni a saját útját. Miért akarna valaki örökre segítségre szorulni? Ő már “egyedüüüüül” is meg tudja csinálni! 😊
Ha meglátják, hogy felveszem ha sír, hogy hordozóban ringatva altatom, hogy megszoptatom akkor is ha nem éhes “csak” szomorú?
Aggódsz hogy olyan környezetben is igényli a babád a szokásos gondoskodást ahol mások nem értik, esetleg meg is szólnak miatta?
A gyerekeink a legnagyobb tanítóink. Ha eddig nem arról voltál híres, hogy határozottan képviseld az érdekeidet, most meg kell ezt lépned. Nagyon-nagyon sokat tesz érted a babád hogy rákényszerít erre! Ne félj! Erős felnőtt vagy, töviről hegyire ismered a helyzeteteket és a gyermekedet. Te érzed, tudod hogy mire van szüksége, hogy mit szeret, mi a jó neki. A többieknek nemcsak hogy nincs közük hozzá, de nem is értenek hozzá úgy ahogyan te. Kérdezd meg és fontold meg a gondolatait annak, akinek a véleménye érdekel, de nyugodtan hagyd figyelmen kívül az önjelölt szoptatási-, hordozási-, gyermekgondozási szakértők kéretlen tanácsait.
Szeretném ha a kisbabám kiegyensúlyozott lenne, de hogy lehet ezt bírni? Én nem akarok megszűnni annak aki voltam és feloldódni az anyai szerepben!
Nagyon fontos, és nagyon sokat teszel a babádért is azzal, ha nem mész tönkre az anyaságban. Ne feledd, a saját jólléted a saját felelősséged! Ha látod a kisbabád – meglehetősen magas – elvárásait, és hiszed hogy ezek valóban fontos, prioritást élvező igények, jól teszed ha ezeket főhelyen kezeled. A teregetés, a mosogatás és még annyi minden várhat! De van egy dolog amire a kisbabád jóllétével szoros egységben oda kell hogy figyelj: a saját jólléted. Ne habozz kérni! A környezeted, a párod, a rokonok, a barátok nem biztos hogy maguktól kitalálják hogy mire van szükséged, de valószínűleg szívesen segítenek, ha kéred. Segítséget kérni nem kudarc, és nem ciki! Ha valaki annyira odaadóan gondoskodik a kisbabájáról mint te, megérdemli hogy ne egyedül küzdjön. Eleinte segítség lehet ha valaki elvégzi helyetted a háztartási munkákat, vagy vigyáz a babára pár percig amíg hajat mosol. Később kisgyermek mellett már el tudsz szakadni néhány órára töltődni, vagy lehet a héten egy szabad estéd a barátnőkkel. Ne feledd: a baba elsődleges és mindennél fontosabb igénye a kisimult, kiegyensúlyozott, boldog anya közelsége. Ezért nincs válaszkész gondoskodás anélkül, hogy érzékennyé válnál a saját igényeidre! Egy újabb kincset érő tudás amire a gyermeked megtaníthat.
Ha szeretnél beszélgetni, tanácsot kérni válaszkész gondoskodás témában, vagy babahordozással kapcsolatban, állok rendelkezésedre! Keress elérhetőségeimen!
Ajánlom figyelmedbe a Hurcifészek Facebook oldalt és zárt csoportomat is.