Akár hallottad már a mom-shaming kifejezést akár nem, szinte biztosan találkoztál már a jelenséggel… 

  • Rossz látni ahogy lóg rajtad az a szegény gyerek!” 
  • “Bármennyire is hős vagy, veszélyezteted a gyereket! Szerencse, hogy eddig nem esett baja!”
  • Nem tudtad megszülni?”
  • “Tornázni? Hogy neked mikre van időd?!”
  • “Minek szoptatod még? Biztos, hogy ez az ő igényéről szól?”
  • “Egy ekkora gyereknek még az anyjánál lenne a helye…”
  • Ne tedd bele! Ez árt neki.”

Szövegkörnyezet nélkül is tudod mire vonatkoznak ezek a mondatok? Nem véletlenül! Az anyaszégyenítés, az anyai teljesítményről alkotott ítéletek, a “jobban tudom és meg is mondom” típusú hozzáállás áthatja a kultúránkat. Ott van a családban, a játszótéren, a zöldségesnél, sőt az interneten is.


Mi a baj ezzel?

Az anyaszégyenítés általában olyan helyzetben ér minket amikor az alábbiak közül legalább egy igaz ránk:

  • Bizonytalanok vagyunk benne, hogy jól csináljuk-e.
  • Kimerültek, túlterheltek, kialvatlanok vagyunk.
  • Össze vagyunk zavarodva, a kisbabás lét bizonyos nehézségeire nem voltunk felkészülve.
  • Gyászoljuk a veszteségeinket amiért a szülés, a szoptatás, vagy bármi más nem úgy alakult ahogyan terveztük.
  • Mostanában szembesültünk vele, hogy alulbecsültük a feladatot, vagy időközben megjelent valami új ami miatt nem vagyunk képesek megfelelni a saját elvárásunknak az élet minden területén, és kompromisszumokra fogunk kényszerülni.

Ebben a helyzetben megértésre, együttérzésre, támogatásra vágyunk. A fenti kíméletlen ítéletek pedig éppen ezek ellenkezői. Ahelyett, hogy azt üzennék: “A helyzeted nehéz, de ne félj, nem vagy egyedül!” kíméletlenül az arcunkba vágják: “Még erre sem vagy képes.” És ettől csak még mélyebbre süllyedünk a gyerekes gondok magányos küzdelmének mocsarában.

Egyre többet tudunk tudományos kutatások által is arról, hogy mi tesz jót a babáknak, gyerekeknek, és mi van inkább az egészséges fejlődésük ellen. A sok-sok ajánlás közepette újra és újra vissza kell térnünk azonban a biztos alaphoz: a babának gondoskodásra van szüksége. Elsősorban anyai és apai gondoskodásra. Kapcsolatra, amiben egészségesen, bátran, örömmel tud fejlődni. A gyermekeink egészséges fejlődését az szolgálja, ha mi magunk jól érezzük magunkat a szerepünkben. Ha örömmel gondoskodunk róluk, ha magabiztosak, nyugodtak vagyunk a gondoskodás módjával kapcsolatos választásunkat illetően.

A gyerekeknek egészséges étrendre van szükségük, de nem 100%-ban bio táplálékra. A gyerekeknek testközelségre van szüksége, de csak addig a mértékig amíg jó szívvel adni tudod ezt neki. A gyermeked aki a megítélésed szerint biztonságban van biztos hogy nincs veszélyben! Senki más nem tudhatja nálad jobban, hogy mi a jó nektek. A babádnak pontosan annyi és olyan gondoskodásra van szüksége, amit te adni tudsz neki. A tudományos kutatások és a szakértői ajánlások segítenek minket, utat mutatnak nekünk. Ne használjuk a tudásunkat arra, hogy magunkat vagy másokat ostorozzunk a hiányosságainkért!

Ha tudod mi hogyan van a babád és a családotok javára, meg tudod ítélni, hogy mennyit szeretnél, és mennyit tudsz adni ezekből. Ha tudod, hogy milyen tápanyagok vannak az anyatejben egy éves kor után, segíthet az elhatározásban, hogy meddig szeretnél szoptatni, ad ehhez egy szempontot a többi szempontod mellé. Ha tudod, hogy a hordozással támogathatjuk a baba csípőfejlődését, az adhat egy plussz szempontot a hordozóválasztásban. Ha tudod, hogy hogyan hat a képernyő a gyerekek fejlődésére, segíthet benne, hogy megtaláld a saját utatokat családként a kütyükkel kapcsolatban. Az információk segítenek minket a döntésben. A szempontok és a lehetőségek is mindig sokfélék, ez nem egy mindent vagy semmit játszma. A gyerekeknek nem 100% bioéletre van szükségük, hanem kiegyensúlyozott, boldog családi háttérre, őszinte kapcsolatra amiben fel tudnak oldódni. Ezt a kapcsolatot pedig akkor tudod adni, ha anya szerepedben (is) magabiztos és boldog vagy.

Ezt a fajta anyai magabiztosságot (kompetenciát) rombolja le végtelenül a fenti megszégyenítő ítélethalmaz, ami nap mint nap árad ránk. Ezt az ítélkező kultúrát táplálják a kategorikus, indoklás nélküli tiltások is, hogy mit ne csinálj a gyerekkel. Azt érzékelteti, hogy nem vagy képes te magad megítélni mi a jó a gyermekednek – ez pedig hazugság! Ez a baj vele.


Mit tehetünk ha megszégyenítés ér?

Ismételd utánam:

Ezek a szavak fájdalmat okoztak.

A fájdalom az anyaság egyik arca. Fájdalom által hoztam világra a kisbabámat, és fájdalmak és bizonytalanság árán engedem őt tovább az önálló életbe nap mint nap. Minden anya ismeri ezt az ítéletek, bizonytalanság, megfeleléskényszer és magány okozta fájdalmat. Nem vagyok egyedül. Ez az érzés összekapcsol minket téren és időn át. Az én édesanyám is ismerte, és átélte a rólam ítélkező anyatárs is. Mi anyák, mind egy csónakban evezünk.

Amikor fájdalom ér megértésre, együttérzésre, gyöngédségre vágyom. Nem mindenki megértő és gyöngéd velem, de választhatom azt, hogy én a fájdalmas érzéseim közepette is kedves és gyöngéd maradok magamhoz és másokhoz. Tudom, hogy egy anya sem érdemel ilyen kegyetlen bánásmódot, én sem szolgáltam rá az ítéletre. Méltó vagyok az együttérzésre az anyaság nehézségei közepette. Ha a másik nem érez velem együtt, kimondhatom az együttérzés szavait én magam, magamnak. Választhatom azt hogy nem ostorozom, hanem megvigasztalhatom magam, mintha egy barátnőmet vigasztalnám.

“Ez most nagyon nehéz. Anyának lenni nehéz. Nem vagy egyedül az anyaság terhével. Mindannyian sok bizonytalanságot, és kudarcot élünk meg mire rátalálunk a saját utunkra. A kisbabás időszak hónapjai, hetei, napjai, órái, az átvirrasztott éjszakák végtelennek tűnnek, de ez az állapot nem fog örökké tartani. Ma foglalkozz a mával! Ha helytállsz a mában, helytállsz majd holnap is. A jövőt nem ismerjük, a jelen pedig annyira nehéz. Hová fussunk? Ne fuss el! Erős vagy! Ne félj teljes odaadással átélni ezt a nehéz időszakot! Szabad nehéznek érezned.

Hunyd le a szemed, és gondolj rá egy pillanatra a helyzetedre! (Ne félj! Csak Te vagy itt, és Te úgy döntöttél nem ítéled el magad bármiben is vagy.) Érezd meg a nehézséged igazi súlyát! Ne kisebbítsd, ne túlozd el! Hol érzed ezt a súlyt? A válladon? A mellkasodban? A fejedben? A gyomrodban? Hol? Milyennek érzed? Feszít? Nyom? Éget? Fagyaszt? Bénít?” – Tedd a kezed erre a pontra és simogasd meg. Vagy érintsd meg magad máshol ahol jól esik, mintha csak egy barátodat vigasztalnád! – “Itt vagyok!”


Mit tehetünk a jelenség megszüntetéséért?

Legfőképpen azt, hogy nem állunk be a sorba. Ha átérezzük hogy az ítéletek mennyire rombolóak, mennyire nem szolgálják a baba érdekeit, mi magunk dönthetünk úgy, hogy nem ítélünk el más anyákat. Nem fogalmazunk meg számukra kategorikus tiltásokat, vagy intelmeket arról, hogy mi tesz jót a babának. Ez korántsem jelenti azt, hogy ne oszthatnánk meg velük babagondozással kapcsolatos információt. Tapasztalatom szerint ennek két biztonságos módja van.

Tapasztalat megosztás

Az egyik biztonságos megoldás számomra, hogy a saját tapasztalatomat osztom meg, egyes szám első személyben. Kérdezhetem őt a tapasztalatáról, és – ha érdekli – megoszthatom vele, hogy nekem mikortól, miért, hogyan volt kényelmetlen a bugyikenguru. (Sőt! Mi jelentett végül megoldást nekem (!) ebben a helyzetben.) Elmondhatom, hogy nekünk a járóka nem fért el, de végül nem bántam, mert a földön is nagyon jól elvolt a kúszó-mászó babám. Nem, nem fázott meg, pedig én is tartottam egy kicsit ettől. Sőt, sokkal jobban élvezte a nagyobb teret maga körül, és úgy látom, hogy ez támogatta a mozgásfejlődését is. Elmondhatom, hogy a képernyőzés hatására az én gyerekeim agresszívvé váltak, ezért nálunk az hozta a megoldást, hogy egyáltalán nem látnak tévés mesét, viszont a hangoskönyvekkel tudok magamnak nyerni egy szusszanásnyi időt.

Adhatunk tippeket anélkül is, hogy ezeket általános érvényű és kizárólagos megoldásokként tálaljuk, vagy azt gondoljuk hogy a másiknak is így kéne csinálnia. Ahány család annyi igény, és annyi megoldás. Én úgy szoktam emlékeztetni magam, hogy mindig vagy arról beszéljek, hogy nekünk mi vált be, vagy arról, hogy jellemzően mi szokott történni. (Nem szokott leesni, nem szokta elejteni, stb.) Összefoglalva én ebben a helyzetben arra figyelek, hogy ne az elveimet, hanem a tapasztalatomat osszam meg.

Szerepvállalás azonos oldalon

A másik biztonságos megoldás számomra, hogy ha az anyatársamnak kétségei, kérdései támadnak, akkor (egy általam nagyra becsült) szakembert ajánlok. Facebook csoportot ahol kérdezhet, vagy helyet ahonnan kölcsönözhet (hordozót, mosható pelenkát, stb.) Bizonyos dolgokat sokkal könnyebb egy független szakértőtől hallani, mint egy hozzánk közel álló személytől. A közvetlen információ átadás helyett egy oldalra helyezkedem vele, és kapcsolódom hozzá mint laikus anyatárs. Arra a lehetőségre, hogy most jobb ha nem osztom meg a saját gondolataimat úgy szoktam magam emlékeztetni, hogy most a kapcsolatunkat előtérbe helyezem az informálással szemben. A biztonságos, ítéletmentes kapcsolat fenntartásával támogatom abban, hogy legyen lehetősége hozzám fordulni, ha kérdése van. Megadom a lehetőséget, hogy ő döntsön róla, hogy kéri-e ezt tőlem. Az ítéletmentes elfogadásommal szeretnék táptalajt adni az őszinte nyitottságának.

Ha tetszett az írásom követhetsz a Facebookon, és szeretettel ajánlom figyelmedbe YouTube csatornámat is. Ha segítséget szeretnél kérni a kisbabád hordozásában állok rendelkezésedre személyesen vagy online tanácsadás formájában is.

A honlap további használatához kérlek fogadd el a sütik használatát! További információ

Egy EU-s törvény alapján kötelező tájékoztatnom Téged arról, hogy a weboldalam ún. cookie-kat használ. Ha ezzel nem értesz egyet, akkor a böngésződ megfelelő beállításait használva tiltsd le a cookie-kat!

Bezárás