Ezzel a kérdéssel fordultak hozzám.

Egy manducás posztnál láttam hogy írtál. 

Én kendőt használok és szívesen is használom de eléggé megszenvedek vele. Csak lelkemre kötötték, hogy minden egyéb túlzott kompromisszumot jelent és tudod. Amit te írtál az tök más mint amit másnál eddig olvastam. Mérhető valahogy ez a kompromisszum és ha igen, akkor mekkora? Nem manducát szeretnék feltétlenül hanem inkább félcsatost vagy mit. Meg mindenhol állíthatót.

Csak azért írtad azt a manducáról hogy ne érezze rosszul magát az illető anyuka? 🙂 vagy tényleg nem olyan gázok ezek?

3 hónapos a kisbabám. Nem sürgős, és ha sokkal jobb a kendő akkor maradok nála és biztos egyre könnyebb lesz. Meg élvezni is tudom, csakhát egyszerűbb lenne egy kevésbé kötős dolog. Szóval őszintén:) inkább a kendőt kéne használni legalább amíg ülni nem tanul meg?

Három dologra fókuszálnék most abban amit írtál, azokra amiket formálisan is kérdésként fogalmaztál meg.

Csak azért írtad azt a manducáról hogy ne érezze rosszul magát az anyuka?

Az, hogy az édesanyák akikkel kapcsolatba kerülök hogyan érzik magukat a tanácsaim, jelenlétem hatására valóban nagyon fontos számomra. Szakemberként számolok vele, hogy a szülés körüli időszakban érzékenyebbek vagyunk, és ez így van jól. Ugyanakkor a jóérzést azt gondolom nem támogatja a csúsztatás, vagy az információ elhallgatása, sőt, éppen a bizalmat ássa alá. Szakemberként a hozzám fordulók információkat (is) várnak tőlem, tájékoztatást az ő felelős döntésükhöz. Semmi szín alatt nem lehet opció az, hogy hazudjak azoknak, akik így megtisztelnek a bizalmukkal. Nem titkolom el, sőt lelkesen említem a tanácsadásaimon a hordozás ortopédiai, idegélettani szempontjait, az általam ismert kutatásokat, és persze a józan megfontolás logikus következtetéseit, vagy a tapasztalataim alapján kialakult saját megfigyeléseimet. Arra törekszem, hogy az információ amit átadok legyen evidencia alapú de érthető, és ugyanakkor inkább a kommunikációm igényessége, és a jelenlétem támogató minősége legyen az ami tompítja az esetlegesen nehéz élményt amit a tényekkel való szembenézés jelent. Ugyanakkor a hordozási tanácsadásban nem ez a tipikus, a szülőknek általában több a félelmük mint ami reális veszély felmerülhet hordozással kapcsolatban, és ezért a tények ismerete inkább megnyugtatóan hat.

Szoktam is bátorítani a szülőket rá, hogy kérdezzenek rá a számukra homályos részletekre, és nagyon tetszik az általad megfogalmazott kérdés is:


Mérhető valahogy ez a kompromisszum és ha igen, akkor mekkora?

Mielőtt válaszolnék, hadd kérdezzek most vissza én: Mit jelent a túlzott kompromisszum? Mitől tartasz pontosan?

Hát ártani nem akarnék, attól tartok. De nem tudom hogy ez csak olyan dolog-e hogy jobb a bio zöldség-gyümölcs mint a nem bio vagy ennél többről van szó.

Két dologra térnék ki ezzel kapcsolatban. Az egyik a félelmed, hogy árthatsz-e a hordozással. A kutatások, a tapasztalat és józan ész is azt diktálja, hogy nem lehet hordozással elrontani egy egészséges babát. Egyszerűen nem olyan erős, egyoldalú és hosszan tartó behatás hogy deformitást okozzunk vele különösen anélkül hogy észrevennénk. A babák jelzik ha valami kényelmetlen nekik, hagyatkozz bátran a visszajelzésére! Más kérdés, hogy a kicsit laza, kicsit feszes izomtónusú vagy csípőficamos babák fejlődését viszont tudjuk támogatni a hordozással, tehát az ő szervezetük egészséges fejlődésében lehet meghatározó hogy megkapják-e a hordozás során is azt a pozíciót amiben őket benne kell tartani ahhoz, hogy egészségesen fejlődjenek. 

A másik kérdés, hogy éppenséggel mi ez a pozíció? Milyen legyen a baba pozíciója ahhoz, hogy ortopédiai szempontból fejlesztő legyen számára a hordozás? Itt írtam róla részletesen. Röviden: legalább csípőszélességű terpeszben, és legalább popsimagasságig felhúzott térdekkel hordozzuk a babát. Ezt a pozíciót alkalmazzák az ortopéd orvosok is a gyógyítás során. Én csak olyan hordozókat ajánlok jó szívvel amelyekben megvalósítható ez a baba számára fejlesztő testhelyzet. Ehhez a hordozó ergonomikus kialakításán kívül az is szükséges, hogy méretben megfelelő legyen a babának. A cikk alapján láthatod hogy ez nem egy bizonyos pozíció, hanem egy spektrum. Lehetnek feljebb is a térdek, lehet nagyobb is a terpesz. Ennek azonban már nem ortopédiai, hanem kényelmi jelentőssége van. A kényelmét pedig a baba tudja jelezni, illetve észreveszed, meg tudod állapítani hogy jobban tetszik-e neki valamelyik hordozó. Ha már a kényelemnél tartunk akkor ejtsünk szót ne csak a baba, hanem a szülő kényelméről is, hiszen akkor fog a kisbaba sok hordozáshoz jutni, ha a szülő számára ez kényelmes, praktikus, örömteli. Ez átvezet a következő kérdésedre.


Inkább a kendőt kéne használni legalább amíg ülni nem tanul meg?

A hordozást én nem a kompromisszumok és lemondások felől szeretem megközelíteni, hanem úgy tekintek rá, mint a gyermekünkkel való együttlét természetes, biztonságos és élvezetes módjára, amiben a hordozóeszközök egyre növekvő tárháza nagyszerűen támogat minket. Én magam nem is használom még a kompromisszum szót sem a hordozással kapcsolatban pontosan azért, mert ez az eredetileg pozitív értelmű szó (gondoljunk csak a “kompromisszumkészség” összetételre!) furcsán negatív színezetet kapott. Mintha a baba jólléte kizárólag az anya (szülő) lemondása által valósulhatna meg. Én a babát az anyával egységben kezelem, úgy gondolom, hogy az anya támogatása által tudok jót tenni a babával. Ezért egy az anya számára bonyolultnak, nem kézre állónak tűnő hordozóval való bajlódás rendkívül rossz kompromisszum lenne. 

Mivel innen közelítem meg a kérdést, nehéz szívvel olvasom ezeket a soraidat: “Nem sürgős, és ha sokkal jobb a kendő akkor maradok nála és biztos egyre könnyebb lesz. Meg élvezni is tudom, csakhát egyszerűbb lenne egy kevésbé kötős dolog.” Pontosan ezt a veszélyt látom a kompromisszumok felőli megközelítésben: elveszik a hordozás öröme. A magától értetődő, egyszerű és nagyszerű élmény ahogy együtt vagyunk a babánkkal

Az ülni tudást én nem látom jelentékenynek a hordozóeszköz választás szempontjából a testközeli hordozók esetében, mert egyikben sem ül a baba, hanem stabil és terheletlen hordozós pozícióban van benne. Semmilyen evidenciát nem ismerek ami indokolná, hogy épp az ülni tudás miért lenne lényeges a hordozás szempontjából (kivéve a vázas, vagy kemény hátú hordozóknál). Tehát én minden hordozóban ugyanazt a pozíciót keresem, és nem állítok fel rangsort a különféle hordozótípusok között ortopédiai értelemben, hanem azt keresem hogy melyik az amelyik az adott családnak a leginkább való. Itt nagyon hangsúlyosan megjelennek a felnőttek igényei is.

A gerinc egészségével kapcsolatos kutatások azt mutatják, hogy a hordozásnak nincs hosszútávú hatása a gyermek gerincének egészsége szempontjából.

Nem tudom, hogy ezeknek az információnak tudatában hogy vagy most a “kompromisszumos” kifejezéssel. Nem csak ártalomtól nem kell tartani, de még a bio vagy nem bio sem különbség. Itt az a kérdés, hogy Ti a körtét vagy a szőlőt szeretitek-e. 😊

Ha tetszett az írásom követhetsz a Facebookon, és szeretettel ajánlom figyelmedbe YouTube csatornámat is. Ha segítséget szeretnél kérni a kisbabád hordozásában állok rendelkezésedre személyesen vagy online tanácsadás formájában is.

anyai kompetencia anyaszégyenítés anyaság autonómia babahordozás babahordozási tanácsadás babahordozási tanácsadó babahordozók Bondolino bugyikenguru csatos hordozó csatos kenguru csecsemő depresszio emeibaby hordozási tanácsadás hordozó hordozóeszköz hordozókendő hordozós pozíció Hurcifészek háti hordozó Háton hordozás Hátravétel informált döntés karikás kendő kendő kenguru kommunikáció kompetencia koraszülött kötődő nevelés megkötős kenguru mei tai mom-shaming momshaming mozgásfejlődés Nabaca Pöti rugalmas hordozókendő szövött hordozókendő támogatás Válaszkész gondoskodás Zsömbi újszülött

A honlap további használatához kérlek fogadd el a sütik használatát! További információ

Egy EU-s törvény alapján kötelező tájékoztatnom Téged arról, hogy a weboldalam ún. cookie-kat használ. Ha ezzel nem értesz egyet, akkor a böngésződ megfelelő beállításait használva tiltsd le a cookie-kat!

Bezárás